24

-Szeretek az esőben sétálni mert ilyenkor senki sem tudja hogy sírok...

23

-Ne szórakozásból szeress, szeress egy okból... az ok legyen a szerelem

22

-Ha az összes barátom leugrik egy hídról, én nem ugrom velük. Lent várok hogy elkaphassam őket....

21

-Megkérdezted mi baj van. Mosolyogtam, és mondtam, h semmi. Ezután megfordultam és azt suttogtam: MINDEN!!

20

-A szerelem olyan, mint a háború: könnyű elkezdeni, nehéz abbahagyni és lehetetlen elfelejteni....

19

~Nem kell megőrizned a fájdalmat ahhoz, hogy megőrizhesd az emlékeket.

18

~Nem vagyok tökéletes ember, sok dolog van, amit bár ne tettem volna meg ...

17

~Egy mosoly álarca alatt fokozatosan haldoklom legbelül.

16

lehet gyáva vagyok,de én is játszok egy szerepet. átverem azt akit utálok,átverem azt akit szeretek.

15

Az ember néha csak azt látja meg, amit látni akar, nem pedig azt, ami a szeme előtt van. Néha pedig egyáltalán nem lát tisztán.

14

A busz amin ültem egyre távolabb vitt a férfitól, akit annyi ideje szerettem. Azt hittem, ha egyszerűen felszállok, ülök és nem gondolok semmire, egyszerre elmúlik minden amit valaha éreztem. Nos, tévedtem. Az ablaküvegen át bámultam, ahogy minden egyre távolabb kerül tőlem. Minden, kivéve az érzéseimet.

13.

Én nem merem elmondani, amit érzek. Félek súlyától, erejétől, és félek attól is, hogy az, akinek szánnám, akivel szívesen megosztanám, megrémülne tőle.

12.

Régen azt gondoltam, hogy az a legrosszabb, ami történhet velem, ha egyedül maradok. De ez nem igaz. Az a legrosszabb, ha olyanokkal vagyok körülvéve, akik között egyedül érzem magam.

11.

Lélegzetvisszafojtva várok, ő pedig megcsókol durván, vágyakozva, foglyul ejtve a testével. Az ajka az enyémen, s ahogy a levegő kiszorul a tüdőmből az agyam kikapcsol, a szemem lehunyva, a szívem pedig nyitva. Közelebb húz és elönt az érzés, hogy egyek vagyunk, csak az enyém. De kinyílik a szeme és már látom, hogy tévedtem. Egy ismeretlen közönyével rámosolygok, pont ahogy ő mindig rám. Már megszoktam és tudom,hogy jobb így érzelmek nélkül, mint sírva, könyörögve, hogy maradjon még egy csókra meg még egyre, esdekelve, hogy szeressen még egy percre. Ő nyugodt, az imént történtek ellenére is. Nagyot sóhajtok s rögtön meg is bánom de ő észre sem veszi. Ő nincs úgy a hatásom alatt, mint ahogy én az övé alatt. Elindul a konyhába, hogy kávét főzzön.

- Kérsz te is? - kérdezi szenvtelen hangon miközben rágyújt egy cigire. Fejem rázom, ő tovább megy. Ott maradok egyedül, illetve mégsem. Ezer gondolattal a fejemben már nem kell tettetnem, hogy nem fontos, hogy nekem is oly keveset jelent ez a kapcsolat, mint neki. Elterülök az ágyon a szemem nyitva és a plafont bámulom. Csend van, csak a lélegzetem hallani, meg valami zajt kintről, amit az a férfi csap akit magam előtt is titkon szeretek és aki sosem fog viszontszeretni.

10.

Hetek óta ez ment. Úgy éreztem már sosem szabadulhatok ebből a helyzetből. Ott álltam az üres szívemmel és mozdulni sem tudtam. A lábaim szöget vertek a talajba és nem engedtek elmenekülni. Annyit tehettem csupán, hogy bámultam őt ahogy lassú, határozott léptekkel kisétál az életemből. 

S néma, elfúlt sóhajjal konstalláltam, hogy vissza se néz. Hogy ő épp menekül. A világomból, világunkból..

9.

Mikor fiatalabb voltam, gyakran voltam szerelmes. 

Mosolyra húzódik a szám, ha az egykori önmagamra gondolok. 

Reménytelen szerelmek voltak ezek amiket sosem viszonoztak, 

vagy ha mégis, hát abban a pillanatban felszállt a szerelemnek hitt rózsaszín köd.

8.

Földbe gyökerezett a lábam. Én voltam az egyik mozdulatlan fa az út mentén. Figyeltem, ahogy nap mint nap emberek százai haladnak el mellettem, de nem követhettem őket, nem beszéltem velük, és ők sem szóltak én hozzám. Tehetetlen voltam.. Néztem, ahogy munkába mennek, vagy iskolába, vagy épp nyaralni a családjukkal. Hosszas gondolkodás után pedig arra a következtetésre jutottam, hogy csupán 3 lehetőségem maradt. Vagy jön egy vihar, ami széttép és én lassan elpusztulok úgy, hogy még csak észre sem veszik a hiányom, vagy valaki kivág az életemből és elvisz egy idegen helyre, ahol majd átformálnak valami újjá, valami jobbá ami nem én vagyok és ezáltal elvesztek mindent ami valaha is magamra emlékeztetett. Mégis legjobban a harmadik lehetőség rémisztett meg. Az, hogy örökre itt maradok és soha nem történik semmi.

7.

A boldogság

az út,

és nem a cél...

6.

Ő boldog nélkülem,

én meg úgy teszek,

mintha az lennék...

5.

A távolság mutatja meg, 

hogy mennyire hiányozhat valaki.

4.

A szabadság magányos dolog.

3.

Nagyon hiányzol!

2.

Néha, amikor úgy érzed, az egész világ ellened

fordult és egyedül maradtál, a legjobb lelki társ a

kedvenc plüssmacid akinek mindent elmondhatsz,

boldogságodat és bánatodat egyaránt.

1.

Ne állj bosszút azon aki megbántott!

Egy nap majd átéli, amit veled tett,

és ha szerencséd van,

a sors megengedi,

hogy végignézd.