10.

Hetek óta ez ment. Úgy éreztem már sosem szabadulhatok ebből a helyzetből. Ott álltam az üres szívemmel és mozdulni sem tudtam. A lábaim szöget vertek a talajba és nem engedtek elmenekülni. Annyit tehettem csupán, hogy bámultam őt ahogy lassú, határozott léptekkel kisétál az életemből. 

S néma, elfúlt sóhajjal konstalláltam, hogy vissza se néz. Hogy ő épp menekül. A világomból, világunkból..